balatontouristik

Somogyvár- Bencés Apátság

A Balaton déli partjának vizei, nagy kiterjedésű mocsarai a középkorban egészen a somogyi Kupavárhegynek nevezett magaslatig terjedtek. Itt volt a szállása Koppány vezérnek, akit Géza fejedelem halála után fia, István 997-ben győzött le, majd a somogyi földek népeit egyházi tizedfizetés szempontjából a pannonhalmi apátság alá rendelte. A legenda szerint az Apátságtól nem messze található Szentesica- forrás kútjánál pihent meg Szent István és mosta le véres kezét a Koppány felett aratott győzelme után.

Somogyvár jelentős szerephez jutott 1091-ben, amikor I. László király Szent Egyed tiszteletére e helyen alapított egy bencés apátságot. A templom és a monostor a kor egyik legnagyobb és legelegánsabb létesítménye volt, tiszta lombardiai román stílusban. A templom és a monostor együttes területe 2,5 hektár impozáns létesítményt sejtet.

A 13. századig csak francia szerzetesek éltek falai között, fénykorában mintegy 15-20 barát mondhatta itt az imákat, rajzolhatta a díszes kódexeket és dolgozhatott nagy területet magába foglaló kertjében. Alig négy esztendő elteltével ide temették el az alapító uralkodót, majd néhány évtized múltán Nagyváradra helyezték át hamvait.

A régészeti feltárások szerint a földvár nyomvonalát követve alapozták meg azt a vastag külső téglafalat, aminek oltalmában évszázadokig háborítatlanul élhetett az egyházi közösség. A 13. század végén a Kőszegiek foglalták el fegyverrel, majd 1316-ban sikeresen ostromolták meg és vették birtokukba Károly Róbert csapatai. A békésebb évtizedekben ismét egyházi jellege került előtérbe. Több olyan magánoklevél is előkerült az idők folyamán, amely azt bizonyítja, hogy Somogyvár a korabeli jogrendben fontos szerepet játszó hiteles helyként is működött. Egyes szakértői vélekedés szerint az ott élő szerzetesek írták, majd őrizték a Pray-kódexet, mely az első magyar nyelvű írást, a Halotti beszéd és könyörgést is tartalmazza.(Keletkezése 1192-1195-re tehető, jelenleg az Országos Széchenyi Könyvtár féltett kincse.)

1410-ben Zsigmond király a Marczali családnak adományozta mind a kolostort, mind a virágzó mezővárost, ezzel a nagyhírű bencés épületegyüttes magánföldesúri függésbe került. A szerzetesi közösség létszáma is egyre fogyatkozott, majd végső romlását az 1543 körül megjelenő török csapatok okozták, akik ellenállás nélkül szállták meg épületeit, melyeket erődítményül használtak.
1686 őszén a Budát felszabadító Habsburg csapatok bevonultak Somogyba is, ám a katonai jelentőségét vesztett erősség téglafalait - az omladozó apátság épületeivel együtt - a betelepülő lakosság nagy részben lebontotta, építőanyagul használva lakóházaihoz. A Szent László királyunk alapította bencés kolostor maradékát csak az 1970-es években megkezdődő régészeti feltárás hozta a napvilágra, a legépebb állapotban a déli szentély és a déli főfal maradt meg, helyenként közel 4 méter magasságban. A kolostor udvarán létesített ciszterna csaknem teljesen ép állapotban maradt fenn.

A szakszerű feltárást 1972 és 1990 között Bakay Kornél végezte. Ma az általa tisztázott és megóvott alapfalak láthatók az apátság helyén, valamint az egykori kolostorudvar kerengőjének egy rekonstruált részlete, az Észak-nyugati sarokban. Az emlékhely területén kis múzeum várja a látogatókat, melyben a feltételezett épületegyüttes makettjét, királyi családfákat és egyéb emlékeket tekinthetnek meg. A valaha-volt apátság eredeti töredékei, faragott díszei a Kaposvári Múzeumban, és a budapesti Magyar Nemzeti Galéria kőtárában vannak.
Az emlékhely 2003-ban egy újabb elemmel, a háromemeletes kilátóval bővült.

Nyitvatartás: 9.00 -16.00

Elérhetőség: 06/30-502-8264, 06/85-540-013